Kivonat a "Amit az orvosától nem fogja megtudni a premenopauzáról", írta: Dr. John Lee, Dr. Jesse Hanley és Viriginia Hopkins
"Amikor egy nő hormonháztartása kibillen az egyensúlyból, a méh azok közé a szervek közé tartozik, melyek először tüneteket produkálnak. A tünetek közül a két leggyakoribb a méhnagyobbodása és a mióma. PMS-től szenvedő nők menstruációja sokszor igen fájdalmas tud lenni (dysmenorrhea). A méh nyálkahártya ilyenkor infiltrálja a méhizomzatát (adenomyosis). Amikor a nyálkahártya leválik (menstruáció), akkor az izomrostok közötti nyálkahártyasejtek kibocsátanak vért az izomrostok közé, ami esetenként igen fájdalmas. Hagyományosan nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel (NSAID) kezelik ezt a fájdalmat, mint pl. a Nurofennel (ibuprofen), az alapul szolgáló hormonális egyensúlyzavart azonban figyelmen kívül hagyják. Pedig egyszerű lenne orvosolni a problémát, ha helyreállítanák a megfelelő progeszteron-szintet, mely a méhnyálkahártyának normális növekedését és leválását újra lehetővé teszi.
Az ösztrogén dominancia felellős a méhmegnagyobbodásért, a progeszteron havonta megjelenő ellensúlyozó hatása nélkül nem kapja a megfelelő, növekedést megállító jelzéseket. Ez egyeseknél ahhoz vezet, hogy a méh annyira nő, hogy más szerveket nyomja, mint pl. a hólyagot és gyakran az emésztési szerveket, ez vezet általában kellemetlenségekhez és erős vérzésekhez. Az ösztrogén dominancia más nőknél miómákhoz vezet, melyek a méhfalában keletkező jóindulatú csomók. Egyes esetekben a miómák egy grapefruit vagy akár egy sárga dinnye méretét elérhetik, és állandó vérzésekkel jár, illetve olyan erős menstruációs vérzésekkel, hogy ez már-már elvérzési tüneteket produkál.
A menopauza beállta után a miómák általában elsorvadnak és többnyire teljesen felszívódnak, mégis mióma esetén az orvosok legtöbbször a méheltávolítás mellett döntenek. Ezt azzal indokolják, hogy túl bonyolult a mióma eltávolítása a méhből, anélkül, hogy ez visszafordíthatatlanul ne sérüljön. Ez ma már nem így van, legalább a legtöbb esetben. Ha miómája van és műtétre volna szüksége, akkor keressen egy orvost, aki méheltávolítás nélkül, csak a miómát kiműti. Tény, hogy nehezebb eltávolítani, ha sok kis miómája van, másfelől viszont könnyebb őket műtét nélkül kezelni.
Esettanulmány -- Donna
Donna, Dr. Hanley egyik páciense, méheltávolító-műtétre volt előjegyezve, mivel egy hatalmas miómája volt, amely hólyag és emésztési problémákat okozott. Anyagi és érzelmi okokból azonban nem volt hajlandó alávetni magát a műtétnek. Még akkor sem volt hajlandó a műtét elfogadni, amikor a vérző miómája miatt az ambulanciában kötött ki. Felkereste Dr. Hanleyt, eltökélve, hogy más megoldást találjon.
Dr. Hanley először kiderítette, hogy mi is történik Donnával. Kiderült, hogy a mióma első tüneteit akkor fedezte fel, amikor éppen anyagilag és érzelmileg egy nagyon rossz, fizikai és szexuális erőszakot tartalmazó kapcsolatból kiheverte.
Mivel jó tanácsadói voltak és család és barátok stabil érzelmi támaszt nyújtottak neki, Dr. Hanley elsőként azt tanácsolta neki, hogy változtassa az étrendjét. Donna eddig tejen, sajton és fagylalton élt. Dr. Hanley javasolt neki egy rostban gazdag, növényi étrendet, kiegészítve néhány gyógynövény készítménnyel, melyek a szervezetének és különösen a májának a méregtelenítését végezték. Mivel Donna állapota már nem tűrt semmilyen halasztást, kapott szintetikus gyógyszert is. Egy Lupron injekciót kapott, mely a petefészek hormontermelését három hónapig elnyomta és hormonálisan egy a normálishoz közeli állapotot segített előidézni. Emellett kapott egy nagyon kis mennyiség Progeszteront krémet. Néhány hét elteltével rendeződtek a hólyag és emésztési problémai, és Donna észrevette, hogy érezhetően puhult a méhe, mely azt jelezte, hogy a mióma mérete kezdett csökkeni. Valami hét hónappal később úgy érezte magát Donna, mint régen és a mióma kezelhető nagyságra zsugorodott.
Donna története szokatlan, mivel a legtöbb nő orvost keres fel és méheltávolítási műtéten esik át, messze mielőtt miómájuk akkora legyen, hogy komoly fájdalmat és hólyagproblémákat okozzon, mint Donnáé. A legtöbb nő nem fél annyira a műtéttől, amint Donna félt ettől. Mégis jó példa, mivel esete jól illusztrálja, hogy egy nő helyreállíthatja teste egyensúlyát, ha hajlandó elfogadni azt a kihívást, hogy kitartóan és koncentráltan önmagával foglalkozzon.
A hatvanöt éves nők 60%-a átesik hiszterektómián (az USA-ban, Magyarországon nem annyira magas ez az arány). Krónikus fájdalomtól való enyhülést és a normális szexuális élet helyreállítását csak kevesen tapasztalják meg a műtét után. Épp az ellenkezője igaz, a legtöbben csökkent libidóval és állandósult alhasi fájdalommal küzdenek. Menopauza előtti nők esetén a hiszterektómia hirtelen menopauzát indít el a vele járó petefészek atrófiával együtt. Emiatt nő a szívbetegség és csontritkulás rizikóját, és nagy mértékben növeli az esélyeit, hogy hólyagproblémák kialakulnak, mint az inkontinencia és krónikus húgyúti fertőzés.
Dr. Jesse Hanley tanácsai